A közösségi oldalak veszélye, hogy az elme fejlődésének visszamaradását okozza? A digitális technológia megváltoztatja az agy működését, és ez lelhető fel figyelem hiányos hiperaktivitás (ADHD) mögött? A mai gyerekek nem éltetnek át igazi barátságot, mert a barátaik csupán a képernyő mögött léteznek? A 21. századi gyermekek veszélyben vannak, mert amíg a videó játékokkal játszanak egy apró gombnyomással válaszolnak egy veszélyes helyzetben és ezáltal a valódi veszélyben képtelenek lesznek cselekedni? A 21. századi gyermekek deviánssá válnak a videó játékoktól, mert azok megkívánják, hogy újra és újra játszanak vele, ami függőséghez vezet? Nem vállnak felelős állampolgárrá, mert a videó játékok a cselekménysorozatokat irreverzibilissé, újrakezdhetővé teszi?
Ilyen és ehhez hasonló véleményezéssel írja le a 21. századi generációt Baroness Greenfield. Amikor az idősebb nemzedék ennyire radikálisan nyilatkozik a mai társadalom fiataljairól, és az általuk megalkotott eszközökről, akkor önnön arcukba is megvetéssel néznek, hiszen honnan indul minden, ha nem a kezdetektől? Ki nevelte a mai generációt, és ki tanította meg őket az életre? Könnyű megvenni gyermekeinknek a digitális eszközöket és majd korholni őket azért, mert használják, aztán pedig még el is szigetelődnek gyermekeiktől, azzal az indokkal: "Én nem értek ezekhez ketyerékhez, engem ez nem érdekel!" A generáció elméletek mindig kettős érzést váltanak ki belőlem, mert nem biztos, hogy jó elkülönülni, az embereket külön kategóriákba helyezni, mert az sokszor magával vonja azt is, hogy lesz jó és rossz. Ennek radikális példája ez a cikk. Már a megemlítés is: A 21. századi generáció... És a világháborús generációk? Ők nem a számítógépen, hanem a fronton öldököltek, ők az igazságért küzdöttek, ők bátrak voltak. Talán épp a frontvonalon nem változott meg ugyanúgy az ember elméje, mint, ahogy Greenfield a mai generációról ír? Hány és hány olyan elbeszélést hallhatunk, ahol elmondják, mennyire más emberként tértek haza az emberek a háborúból, mint előtte. Oroszországban kifejezetten vadembereknek hívták a hazatérő katonákat, annyira megbomlott erkölcsi értékítéletük.
Bármit is teszünk, az befolyással lesz ránk. A legcsekélyebb változások a világban lavinát indítanak meg. Talán épp azzal, ha nem félünk, és nem gyűlölünk bizonyos dolgokat, megtehetjük a legfontosabb lépést afelé, hogy ne egymástól távolabbi kategóriába, hanem egymáshoz közelebb kerülhessünk.
A cikk felvetéseire reagálva pedig: Miért is ne játszanának azok a gyermekek a szabadban, akik a videó játékokat is szeretik, ha a család ennek lehetőségét megteremti. Én számos olyan családot látok magam előtt, akik hajlandóak a videó játék mellé is leülni a gyerekükkel, majd pedig kimenni velük focizni a szabadba. Mi befolyással vagyunk gyermekeink értékrendjére, és örülnek ha foglalkozunk velük, akkor is ha a gép előtt, és akkor is ha a szabadban tesszük ezt. És akik így, ebben az egyetértésben nevelik a gyermeküket épp azok, akik elfogadták, és szeretik a digitális technológia által nyújtott lehetőségeket kihasználni és azt beépíteni életükbe.
Forrás:
Ezt a magyar dokumentum filmet pedig ajánlom mindenkinek, de azért csatolom, mert az orosz nagy követ a háború által okozott módosult tudatállapotra hivatkozva mossa le a katonák vétkeit, és ha már megemlítettem, akkor itt a helye:
