A minap egy HVG cikk jött velem
szembe, amelyben Nádori Gergellyel és Prievara Tiborral, a Tanárblog szerzőivel,
készült interjú olvasható a digitális pedagógiával kapcsolatban.
Számomra újdonságként említi a
cikk, hogy 2016-ban elfogadta a kormány a Digitális Oktatás Stratégiát, vagyis
a DOS-t, ami a köznevelési, a szakképzési, a felsőoktatási és a felnőttképzési
rendszer digitális átalakítását is magában foglalja.
Ezzel és a digitális pedagógia elterjedésével kapcsolatban sokak a technológiai kérdést, felszereltséget
(laptopokat és wifit) tekintik elsődlegesnek. Ha ezek rendelkezésre állnak,
akkor „varázsütésre” megváltozik az iskolai gyakorlat. Ezzel szemben Prievara
azt mondja, hiába a technológia, amire persze szükség van, ha a pedagógusokban
nem jelenik meg a valós változás igénye.
Meglepve olvastam, hogy a sokszor
a diákok a nem várt ellenállók, ugyanis az agyuk mintha leblokkolna, olyan
helyzetekben, amelyeket otthon könnyedén kezelnek. Ezáltal a pedagógus
csalódottságában visszatér a hagyományos módszerekhez.
Ezekből adódóan úgy vélik, a
pedagógusokat és a diákokat egyaránt tréningezni kell, emellett nagyon fontos,
a rendszer kulcsa, a napi rendszeresség.
„Viszont, ha elkezdjük használni,
az szétrobbantja az iskolát, a tantermet. A gyerekek elkezdenek dolgozni a
feladataikon, szétspriccelnek az épületben, fotelekben, folyosón dolgoznak,
ahol nekik kényelmes. Én, mint tanár, látom, hogy ki, min dolgozik. A digitális
transzformáció, ha komolyan vesszük, elkezdi a lényegét érinteni annak, hogy mi
is az iskola.” (Prievara Tibor)
Nádori Gergely megjegyzi, hogy a
megközelítés nem jelenti, hogy a frontális oktatás megszűnik, ugyanis van amire
továbbra is ez a leghatékonyabb módszer.
"A lényeg nem az, hogy egyszerűen digitalizáljuk az iskolát, hanem az,
hogy a tanítás-tanulás folyamata alkalmazkodjon a digitalizált világhoz" - foglalja össze Nádori.
A cikk ide kattintva elérhető: http://hvg.hu/kultura/20180303_digitalis_pedagogia_prievara_tibor_nadori_gergely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése