Robog a félév. Az IKT és web 2.0
a gyógypedagógiában kurzus második órájára került már sor a héten.
Sok témát érintettünk és úgy
érzem, még nagyon sokat fogunk. Ennek egyik hátulütője a csoportos projekt
témaválasztásának kérdésköre volt, nehézkes volt a döntés a sok cím közül.
Végül az m-learning – mobileszközök az oktatásban, különös tekintettel a gyógypedagógiai
fókuszra elnevezésűt szavaztuk meg.
Ígéretes és nagyon tartalmas topiknak látom, emellett pedig mindenképpen
hasznosnak, ugyanis a kurzussal kapcsolatos legfőbb célom, hogy olyan
eszközöket, alkalmazásokat ismerhessek meg, amiket a gyakorlat során, tanórákon
is tudok alkalmazni, ezt a törekvésemet pedig a témánk is megtámogatja.
A
heti óra kapcsán legmélyebb nyomot bennem a digitális bennszülöttség vagy
bevándorlóság köre hagyta. Magamat bennszülöttnek tekintem, ennek ellenére
többek között szeretek kézzel írni, szeretem a nyomtatott könyveket, szeretem
az új könyv illatát, azonban legtöbbször mégis a digitalizáltságot preferálom a
mindennapokban. Ahogy sokan mások is.
Viszont
hiába a most felnövekvő bennszülött nemzedék, néha soknak tartom, több okból
is, ha a néhány hónapos csecsemő kezébe okostelefont ad a szülő, hogy
lefoglalja, és ha az óvodás korú kisgyermeket csak úgy lehet leültetni és
nyugton ülve tartani ebédeléskor, szimplán az egyszerűség miatt, ha közben
előtte a tableten megy a Bogyó és Babóca.
Szükség
van az arany középútra szerintem. A bejegyzés írása közben eszembe jutott még
néhány dolog. Például, hogy nem szeretem a távirányítós elektromos kapukat sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése